2015. augusztus 6., csütörtök

Jelenkor




Mi végre is lázadhatna a lélek, mikor
céltalanságba hanyatlott a lét-idő?
A mázas pátoszokba csomagolt
mocsok oly erős gúzsban tart,
hogy e szorítás Sorsodra nő.
Vágyaiddal telt zsákod
a markodban tartod.
Azt hiszed, ma még
megmondhatod:
nem jó ez így!
De nézz körül,
és lásd a káoszt,
melyben annyi szent
érdek egymásnak feszül!
Te mindig a körön kívül álló
maradsz, s nézd, mennyi fukar
áll ott, belül! Csak a koplalásból
kivetkőzött, és köpdösve követelőző
rosszindulat tapadhat rád. De ne feledd:
e föld az, melynek mélye vár. Ez a Hazád.

Arany-Tóth Katalin

Nincsenek megjegyzések: