2015. július 5., vasárnap

Nehéz napon




Ölbe eresztem két tehetetlen tenyerem:
megint nincs semmi.
Ide érek nap nap után vissza:
a semmihez.
Oh! Ha lehetne a semmi határköveit
csak nap-nap után is odább cipelni
és csak napról-napra
talpalatnyit is nyerni:
a valamihez.

Olyan nehéz
Ahogy igy megállok
megállok könnyesen
és nagyon egyedül
és feleslegnek érzem
üres két tenyerem
és a belőle élőt:
a gyerekem
szegényt.

Hát mért vagyunk?
Ha nem tud mihez kezdeni velünk a világ
s csak a gazdagok felettünk elhuzó kacaját
bámuljuk idegenül
mint robotjukba tompult szántó-vetők
a délre költöző madarakat.

Mollináry Gizella

Nincsenek megjegyzések: