2015. július 30., csütörtök

Kőrózsa...




A tűz- flaszteron, a fák alatt,
elgőzölnek a volt nyarak,
s az izzóarcú csendeken
rám tör: Mégiscsak kell nekem!
Visszafordítom. Jaj, ne még,
adj valamit, te gyáva ég!
De fölényes arccal meg se lát,
kőrózsa, kőszirom… ennyi hát...
s tovább repednek a kőpadok,
te szikla vagy, én meg porladok...

Nagy Ilona

Nincsenek megjegyzések: