2015. július 24., péntek

Keletlenül



Már minden reggel görbe reggel.
Meggörbültek a reggelek,
jönnek csak egyre, nagy sereggel,
ahogy magamból felkelek,

s holnapról szólnak. Lesz-e holnap
parázs a régi tűzre még?
Vadóc világok feldalolnak;
talán ha újra küzdenék,

hinném a szépet. Összetépett,
papírkosárba hűlt salak
halott lapokra tör zenéket,
egy dallamot, hogy lássalak...

Veszett kis szólam hajtja rólam
magam magamba görbítő
méz-álmaim, s a vérvalóban
fölfájni hajt a tört idő.

Hepp Béla

Nincsenek megjegyzések: