2015. július 24., péntek

Elrendeltetett



Valóra fájtalak, bárhogy nem akartad,
hiába mértél végig gúnyos-hidegen,
hiába arattál százszor diadalmat,
a győzelem zászlaját ma én cipelem.

Én lendülni, szállni, röpülni termettem,
ne kérdezz hát folyvást, "Miért ölöd magad?".
Nem zuhanhatok eléd szárnyaszegetten,
mert ha lelkem meghajol, megkötött marad.

Nem fogsz soha engem közönnyel takarni,
és bujdoshatsz is akár, én rád ismerek.
Meredek gőggel fogok hozzád tapadni,
mert azért vagy, Sors, hogy beteljesítselek.

Nincsenek megjegyzések: