2015. június 28., vasárnap

Ezer éves visszhang



Virágot küldök elmúló magamnak,
simogasson szirma szebb álmokat,
betonbölcsőt a felsíró szavamnak,
hogy ne ringjon fényre bús átkokat.

Én vagyok a ma, holnapok talánya,
kit kegyes gőggel fojtogat a perc,
százezer gondolat kipréselt vágya,
mit majd megaszalt, vad dalomban lelsz.

Hallgasd a muzsikát, dúdold el halkan,
kottáját, ha kell, lefestem Neked,
s ne hidd, hogy a szimfóniával baj van,
ha süket füllel éled életed.

Eljő a fény majd és felfalja árnyad,
a szürkeség bíbor palástra lel,
karmester tárja ki gubbasztó szárnyad,
s a zenekar majd veled ünnepel.

Ezer év hamuja fedi majd hangom,
s csontomat porként hordja szét a szél,
de megkondul tán még rozsdás harangom,
s benned a dallam új időket él.

Millei Lajos

Nincsenek megjegyzések: