2015. május 25., hétfő

Végül



Végül, minden mit akarok
enyém lesz egyszer,
fényt a tisztaság ad,
hitet a parányi siker.
Egy ékszer feszül testemen
amit te adsz,
szememből könnyet
mégis mi fakaszt?

Álommá szilárdultak
a törekvések,
szétszórt hangokká
a belső parancsszavak.
Könnyes arcom is
utánuk dobnám,
ha vissza nem tartana
a mozdulat.

De lám,
az első napsugár
mosolygó arcot talál.
(Majd száz dolga után rohan.)
Minden jól van már!
Csak egy a baj:
az érted reszketők
táborába léptem,
hát szorítsd jobban a kezem,
Vigasztalj!

Kozák Vilma

Nincsenek megjegyzések: