2015. május 1., péntek

Szívfalak közt megrekedten




Vendége voltam én átoknak, üdvnek,
vajúdó lelkek sírását hallgattam,
lángot szítottam minden akaratban,
s a szerelmesek hű szívükre tűztek.

Voltam vágyhamu, eleven zsarátnok,
ajkakon friss íz, pogány öröm, erény,
bölccsé romlott szem, mély alázat, remény,
lélekfény voltam, de senki se látott.

Nincsenek megjegyzések: