2015. május 1., péntek

Sötét szobában




Jó volna most kóbor kutyának lenni,
Kullogni nedves esti tarlón fázva
S lent függő felhők permetegjén ázva
Útszéli árok mélyén megpihenni.

Vagy ordas farkas, tépett,ösztövér,
Kit űztek hajtók hómezők homályán
Bús szürkületben s zsombékos tanyáján
Elnyulhat végre tördelt nád tövén.

Ziháló nyúl a szántáson, ledobbant
Szegény pára, mely széttekint a roppant
Mezőn, ahol futott remegve nemrég.

Vagy föld alatt vak éjben bús vakond:
Se kín, se kéj, se szerelem, se gond,
Se gondolat, se terv, se vágy, sem emlék.

Nagy Zoltán

Nincsenek megjegyzések: