2015. május 10., vasárnap

A zseb



Te drága zseb, szeretlek, áldalak
mert puha szállást adsz a két kezemnek,
hol fölmelegszenek és megpihennek,
mint a kéménybe búvó madarak.

Szegény kezek, forr bennük a harag:
szolgái ők a szájnak és a szemnek,
pedig utálják a munkát, a szennyet
és jobbnak, balnak, egy a vágya csak:

egy másik kéz, mely hozzájuk hasonló,
de lágyabb és finoman erezett,
selymektől selymes, rózsáskörmű, forró.

Hányszor szorít meg rossz, hideg kezet
a jobbkezem! Melegbe bújva, békén,
mily jó a balnak, a zseb menedékén!

Nadányi Zoltán

Nincsenek megjegyzések: