2015. május 31., vasárnap

A szökevény




Ligetünkön túl az ég sebes árja
egyre dühösebben örvénylik, habzik,
vad haragja a várost körbejárja,
s a lombhidak alatt földig meghajlik.

Járdához simulva kúszni kényszerül,
de tovább robog. Majd megáll. Megdermed.
Egy meredélyhez ér, ám ott felpezsdül,
s újult erővel friss haragra gerjed.

Új utat vág magának. Át a csenden,
mint kinek ereje végtelen, örök.
Mígnem észrevesz. Megáll velem szemben,
majd eltűnik a hárs árnyai mögött.

Nincsenek megjegyzések: