2015. március 14., szombat

Visszavárás




Kertünkben nem járok. Hársfák lombját a dombon
Nem söpri ruhám most.
Az ösvényt az őszi álmost
Nem riasztgatja síró sietésem.

Fonnyasztó sóhajtás nem kísérőm nékem.
S hol bú les rám orvul
Megrebbent létem fordul
S másfelé hajlik szemlesütve orcám.

Nagy forró bánatból kikelek fehéren.
Szívemről lerázom
A könnyet - - S gyakran fázom
Mert könnyű derű fedi csak a testem.

S azért hogy utamon - mint más én is - elestem
Nincsen csúf sebhely rajtam
Balzsamos örömtől tisztul az ajkam,
S haragvó féltő kíntól eltérít a szemérem.

Látod mosolygok most is, és békélt szóval mondom
"Nem sírlak vissza párom
Sebhetlen szívvel mosolyogva várom
Hogy vándorlásod visszatér-e hozzám".

S csak ha ölelve vállal megint vállad
És térdem megint játszóhelyed lenne,
És csókos kezed bátor meztelenre
Vetkezi gyáva szívem: - akkor sírhatok nálad."

Lesznai Anna

Nincsenek megjegyzések: