2015. március 28., szombat

Taníts meg



Taníts meg, hogy szól messzi nyári dal,
és lepketáncba szédülő varázs,
a hajnalokba vesztett bájital,
csepp méreg az, miért is lenne más,
mákony-álom, színes szédület,
taníts meg engem élni nélküled...

Taníts meg újra látni fényeket,
kék-arany mezőkbe ringó zöld falat,
szirmok színébe festett lényeged
szemembe égett szerte-pillanat,
sorba hajtom röpke képüket,
taníts meg engem élni nélküled...

Taníts meg, szikrát hogy szór fenn az ég,
a nyári éj az űrbe hogy szakad,
s hogy nyitva várja fönn a messzeség
az álmaim, de szállni nem szabad,
díszlet, sok száz sárga fényü Led,
taníts meg engem élni nélküled...

Taníts meg, még enyém a városom,
a kert, a ház, az árokparti gaz,
az út, a híd a lassú Rákoson,
s hogy itt szakadni lesz talán igaz
kínban vágyva messzi, szép tüzet.
Taníts meg élni, lenni nélküled.

Hepp Béla

2 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

Nagyon tetszik aLéb-nek ez a verse, a második kedvencem tőle, az Itthon című költeménye után. :) Örülök, hogy itt is olvashattam.

Vörös liliom írta...

Nekem is van pár kedvencem Tőle. :) A Ha elmegyek c. verse fantasztikus. Olvastad már? Ha nem, keresd meg, szívből ajánlom. :)