2015. március 28., szombat

Színes örömhöz bújok



Éjjelente, amikor fázva-fázom,
fehér palásttal az álmom betakar.
Ezer balga terhet lehántva játszom,
hogy vágyad értem éled, engem akar.

S ilyenkor hosszan homlokom felett ég
a káprázat, mely fényből fénybe hajlik.
Lecsípek belőle egy kis szeletkét,
mielőtt lomhán semmibe hanyatlik.

S magamba rejtem azt. Míg bennem ragyog,
életem színes lesz, gazdag, és édes,
noha sors-szél cibál, de boldog vagyok,
ha simulhatok ábrándom szívéhez.

4 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

Szép vers, reménykedő. Jó volt olvasni. :)
Puszim.

Vörös liliom írta...

Örülök, hogy reménykedőnek véled. :) Jó volna, ha mindig csak boldogság-tintába márthatnám a lélekpennámat, de sajnos, nem mindig sikerül.
Köszönöm, hogy olvastál.

Puszillak!

Névtelen írta...

Kedves Daniela, szerintem is reménykedő... :) és jó olvasni.
És ezt most valahogy a boldogság-tintát rejtő kalamárisba sikerült mártanod. :)
Gyönyörű és finomka vers.
Köszönöm, hogy itt lehettem.
Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Hatalmas örömöt szereztél az itt hagyott léleknyomaiddal, kedves Barátom. Boldog vagyok, hogy ez a vers kedvedre való volt. :)

Köszönöm, hogy itt voltál.

Szeretettel:
Dana