2015. március 14., szombat

Menj bujaság...



Menj bujaság, te bomlott felhő, vidd zajos rímeid
Puhább falakhoz... Engem álom dobál, mint könnyű szél
Egy friss hajót... nem kell a kéj, mert sóba mártott vessző
Söpri az utat, melyen számhoz ér, hogy megbénítson magának...
Eredj szüzek csípőit verdesni szörnyű szárnycsapással,
Az én lelkem jó kúthoz érkezett és tisztálkodni kezd
És végre, végre hisz vasárnapot...

Menj bujaság, te sárga köd s a vágynak beteg fonalával
Hímezd a többi lelkét... Engem álmok csigáznak fel a mennybe
S a csillagokkal búsulok... Nem kell a kéj, mely szavak mustjából
Erjed s hazug ital lesz, mire sűrű lesz és célhoz ér...
Eredj, s hol fényes szemű nőt találsz, ott jó neked,
Az én vágyam végre nem csapong, mert fészke van
És úgy pihen és úgy pihen, mint a galamb...

Marschalkó Lia

Nincsenek megjegyzések: