2015. március 28., szombat

Megágyaztam



Noha fojtogat ez a kívül-belül némaság,
végül is néha tündöklünk,
akár a meggyűrt kertekre kristályosodó hó,
vagy a csillagfolt egy zabolátlan csikó homlokán.
Ha szörnyű is, én már megágyaztam a csöndnek,
csak az a visszafordíthatatlan pillanat,
ahogy az utcasarki lámpa szitája alól
még egyszer utánam fordulsz,
tanúskodik örökös hallgatásod ellen.

Mészáros László

2 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

Még nem olvastam ezt a verset Mészáros Lászlótól. Nem rossz. :)

Vörös liliom írta...

Örülök, hogy olvastad. :) Ezért hoztam.