2015. március 7., szombat

Így vesszek el




Félek tőled. Erősebb vagy a Sorsnál.
Ó, hányszor odarogytam küszöbödre,
hányszor intettem szívemet a csöndre,
mert amint vágyni mertem, megtiportál.

 S lelkem esengve beért a semmivel.
Hisz amint égett pokolbeli máglyán
egy földöntúli, szent csodára várván,
arcodon virult a győzedelmi jel.

S én mégis akarlak, te Veszedelem.
Magához édesget, csábít a mélység,
tudom, hogy lezuhanok... egy lépés még,
s én belehalok. De te zuhansz velem.

Nincsenek megjegyzések: