2015. március 28., szombat

Az égre nézz…



Az égre nézz, hisz úsznak fenn a kékek,
a lenvirág és nefelejcs színek,
mert tegnaptól a tavasz visszatévedt,
és mától én is jobb kedvű leszek…

Itt lenn a föld már zsendíti a zöldet,
a fény a fák közt nevetve szalad,
szédül-fordul, így felpezsdül az élet,
s a télnek híre-hamva sem marad.

Ébred a lét, és felsóhajt a kéreg,
duzzasztva érlel bújni kész rügyet,
a messze-szálltak mindjárt visszatérnek,
s én szeretem a fodrozó vizet,

mert tűn’ a csend, s míg örülök a létnek,
a szellő lágyan kóchajamba kap…
Az égre láss, és nézd meg azt a kéket,
mely kristálytisztán benned is marad…

Nagy Ilona

2 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

Tetszik ez a vers. Örülök, hogy itt is olvashattam. Kedvelem Pipacs költészetét. :)

Vörös liliom írta...

Pipacs versei léleküdítőek. Nem lehet nem imádni, nem lehet megunni őket. :)