2015. március 22., vasárnap

A megrepedt tél burkán át




Rögtönzött táncot jár a pajkos Nap
egy elsárgult fűcsomón,
és kedvem a mogorva, hallgatag,
megrészegül álmodón.

Oly régóta rázza fagydühös szél
a jegenyék csontjait,
hogy dermedt fülünk hinni sem meri
az új tavasz hangjait.

Pedig napok óta itt szöszmötöl,
hárfahúrján muzsikál,
ráfekszik lágyan a déli szélre,
és pajkosan megcsikál.

Hisz kettétört már a tél gerince,
s meghallva a roppanást,
ő zöld köntösét magára kapja,
úgy hint el megújulást.

Ó, jöjj közénk zsenge virágillat,
terülj szét a réteken,
fürdesd meg fényben kihűlt szívünket,
rakj fészket az életen.

Millei Lajos

Nincsenek megjegyzések: