2015. február 28., szombat

Téged nézlek



Fényévekre sziporkázol tőlem,
sodor minket titkos, vad erő,
s bár nagy az út térben és időben,
feléd tartok, én, a vakmerő.

Téged nézlek tán vagy ezer éve,
és e látványt már meg nem unom.
Szemem fénye csillagsugárkéve,
mely egy angyalt pásztáz félúton.

És ha néha visszanézel énrám,
olyankor még szebben felragyog;
öröm pezsdül a nagy Tejút-vénán,
csillag vagy, s én üstökös vagyok.

Szilágyi Ferenc Hubart

Nincsenek megjegyzések: