2015. február 7., szombat

Hiába hát




Nem értesz meg. Hiába hát a szó,
mely eléd teríti színaranyát,
lármának véled, mely túláradó
hévvel küzd, majd siket csöndbe csap át.

Nem érted meg, bár mint ajzott ideg
évődik érted, helyetted zokog.
Mondd, ilyenkor mit csinál a szíved?
Bennem közönyöd fent késként forog.

De itt vagyok mégis. Rám nehezül
fásult némaságod, s ha majd befed,
jajgatni fogok, sírni gyermekül,
tán attól majd felébred a lelked.

2 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

Van, amikor valóban süket füleket talál a szó, de talán semmi sincs hiába. Mindenből van mit tanulni, ami után tovább lehet lépni és olyan kapcsolatokat szőni, ahol értékelik szavainkat, nemcsak közönyt kapunk. Bennem ezeket a gondolatokat érlelte soraid.
Ölellek: Zsuzsi

Vörös liliom írta...

Néha keserű érzés fojtogat, Zsuzsi, mert beszélek, beszélek, és nem ért meg senki. Pedig érthető nyelven beszélek, és mégis... döbbenetes, mily kevesen ismerik szerte a világon a lélek nyelvét.

Köszönöm a rám figyelésed.
Viszont ölellek!