2015. január 3., szombat

Vers


Vannak napok, mikor az élet rámszakad,
Fölém zuhantja a dús márvány falakat,
Bíbor tornya zászlórudastul leomlik,
Pendülve hullnak alá az arany holmik,
Bordám bezúzva, szívem verése eláll
S undok, nyúlós penészként lep meg a halál.
Mozdulni sem tudva, rátágul szemem:
Hogyan játszik a fény egy tükör-cserepen.

Laczkó Géza

Nincsenek megjegyzések: