2015. január 10., szombat

Nem mondtam el



Egyszer csak betelik a sírással az ember.
Arcom eltanulja a verítékkel teli közönyt,
s mint folyékony éjbe szilárdult csillagokon az űr,
csak a lehunyt szemeim szikráin parázslik alakod.
Elhajlott időpályán gördülő pillanatok
hideg huzata csapja rám a csönded ajtaját,
és amit még nem mondtam el neked,
már épp olyan halálos bennem,
amilyen kimondhatatlan.

Mészáros László

Nincsenek megjegyzések: