2015. január 31., szombat

Harsonák




Leszállt az éj kis falumra,
elhalkultak imák, el a nóták.
Az út szélén pihennek a
koldusok, kik az út hosszát rótták,
s ott messze, a dombok alatt
megtalálta bárányát a pásztor,
s szegény legény elmondja a
vallomást mit már elmondott százszor.

Holnap, mikor feljön a nap
a templomba megyünk, kicsi mátkám,
oda, hol a boldogságom
de sok évig olyan híven várt rám,
s ott az oltár színe előtt
fogadom meg az örök hűséget,
s megáldom az Istent, aki
mindörökre nékem adott téged.

Azon éjjel vihar támadt,
dörgött az ég, a zsúptető égett.
Édes mátkám, nem látlak én
ez életben soha többé téged...
Majd ha egyszer vége lesz e
szenvedésnek s a harsonák szólnak,
tán a szerelem tengerén
ring majd ez a tönkre futott csónak.

Gligorics Teru

Nincsenek megjegyzések: