2015. január 24., szombat

Eltévedtem...




Eltévedtem az élet dolgai között
és most már csak az álom lepleibe burkolódzom
mint egy óriás virág szirmaiba
Akár az ópium
altató, édes méreg ez.
Az ébrenlét percei egyre fogynak
és ébren is az álom arany rózsái vannak a szememen.
A világ
mindig kevésbbé szűrődik be hozzám
mint a fény
est közeledtén
a leredőnyözött ablak résein.
Észrevétlen, éj lesz nemsokára
s nem lesz belőle ébredés.

Szenes Erzsi

2 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

Szép ez a vers. A szerzőről még nem hallottam.

Vörös liliom írta...

Nyugati költő. :) Szeretem az egyszerű, puritán írásait.
Köszönöm, hogy olvastad, örülök, hogy megérintett.