2015. január 10., szombat

Az elfelejtett...




Aludj, a száz év telte messze még,
hóbőrödön a kor nem ejt sebet,
ajkadra hűl a csend, a kedvesét
nem várja már a csalfa képzelet,

aludj, palástod, rőtarany moha,
puhán borítja márvány vállaid,
a kósza szél sem borzongat soha,
ahogy fütyülve útját járja itt,

aludj, százévnyi erdő átölel,
magukba fonnak karcsú törzsű fák,
füledbe súgják – aludj csak, nem jön el -
vadrózsabokrok, tüskeverte ág,

aludj, aludj. Kit álom átkoz el,
magát se tudja; él-e még, halott,
homályba vész a távol és közel,
elmosódik való és álmodott,

s az évek mennek, múlt reményeid
régvolt mesékbe lassan hullnak át,
aludj. Csönded majd körbetérdelik
vadrózsabokrok, karcsú törzsű fák.

Hepp Béla

Nincsenek megjegyzések: