2015. január 31., szombat

A levélszekrény




A tükörablak gyöngyöző üvegjén
Elnéztem órahosszat: odaát
Mint nyeli el a pirosajku szekrény
Annyiak titkolt örömét-baját.

Elnéztem őket, amint oda tértek:
Sok vánnyadt arc, gondtól gyürött, fakó,
Sok kapzsi szem. - Hiába: az önérdek,
A konclesés csak jó tollforgató!

Mily vigasztalan és sivár e kép!
- Aztán jött egy szép, Lenbach-arcu lányka,
S nagy pirulón belopta levelét;

Láttam, mint réved hosszan még utána,
A szemét néztem: ó, hogy csillogott!
S a vasszekrényben most egy szív dobog.

Rédely Tivadar

Nincsenek megjegyzések: