2014. december 21., vasárnap

Szeresd




- Szeresd! - súgja a halál - szeresd!
s te azt hiszed, életet kínál, mert hiszed:
szeretni annyi, mint kétszer élni.

Talán csak ájult madárka volt, elnyúlva
dermedt tollai közt, mint leendő koporsóban
kit a halál kajánul kínált szánakozó
szívednek, vagy beteg kölyökkutya,
ki könyörgő kínálkozással követ az utcán
rádvetve lázas tekintetét - talán csak egy
hervadástól megriadt virág, vagy fiatal fa
letört gallya rimánkodott feléd a halál
fojtogató karmai közül, - szeresd! -
súgta a halál, s a veszendőt
meleg kezedbe adta.

S mikor már gyógyító szívedre vontad
csitítva rettegését, s szakadt gyökerének
véredben adtál ágyat - mikor már ujjongva
lested meg szemében a hálás eszméletet:
akkor a halál nevetve ütött kezedre
egyetlen nyomással kioltva jövőt és
reménykedést, - borzadó szemednek megmutatva:
amit szerettél: kifordult bamba szem,
rád, s a világra egyformán vicsorgó
görcsökbemeredt állkapocs.

- Szeresd! - súgja a halál -
de ne az életet szeresd,

mert az élet veszendő.

Török Sophie

Nincsenek megjegyzések: