2014. december 21., vasárnap

Altató




Dobd le e rossz batyut, mint terebélyes
fák alján, izzadt tagjaid kinyujtva, -
s gyengéd patakként csobogjon a csend.

Csalódott arcod szunnyadjon az enyhe
halál izével, mint a gyermek arca,
mikor a tej izével álmodik.

Vonszolt valód, mint füvet bodrozó szél, -
és nyügös végzeted, mint nyári felhő
az ég azurján: ugy enyésszen el!

Mindszenti István

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Érdekes kötemény, még olvasgatom. A szerzőről eddig nem hallottam.

Zsuzsi

Vörös liliom írta...

Nyugati költő. Imádom. Nem kevésbé Környei Zoltánt. Nem is értem, miért nem lettek befutott költők. Műveiket olvasva rájöttem, nem rajtuk múlt.