2014. november 1., szombat

Véget ér





Álmosak, sötétek a reggelek.
Október szemén megfakult, tört arany.
Fészkében fázós fecske csicsereg,
fájdalma bölcs, s ki bölcs, az hallgatag.

Minden kedvem elillant a nyárral,
felhők üveg gyémántjáig szökött,
mindent otthagytam elvesztve nálad,
tömött, opálos ködgyöngyök között.

A szótlan csönd mély bársonya ölel
éber éjek suttogó ezüstjén,
próbálja letörölni könnyemet
az ég alján a sok különös fény.

Az ősz hűs csókját szórja a tájra,
hull megfárad, rozsdaszínű vére
a halkuló, rőt rozsdavilágra,
s a közeledő, hosszú szendergésre.

Az évszak rőtarany, lazúrfények
sóhajajkán az öröklétbe tér,
de még virraszt velem néma csendben,
míg a kegyelem, a vigasz véget ér.

Hollósy-Tóth Klára Éva

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép, hangulatos ez a költemény. Kedvelem Hollósy-Tóth Klára Éva verseit.

Zsu

Vörös liliom írta...

Örülök, hogy lelkeddel olvasod Éva verseit, remek Költő. A napokban jelent meg a legújabb verses-kötete (Ingovány). Én írtam az Előszót. Fantasztikus verseket tartalmaz a kötet, csak ajánlani tudom. Szívből.:)