2014. november 15., szombat

Rémálom gyötör



Már megannyi sunyi, sistergő sebbel
vallatva vádol, véreztet az Élet.
Hólelkem pázsitját fekete jellel
karmolja kacagva a konok végzet.

Bűnbe perelt tettem féltérdre rogyva
veszett vággyal a valóságért szenved,
s a mosolydöfésektől viszolyogva
közömbös kábán éli meg a rendet.

Csökönyös hitem törölgeti szemét,
új zsebkendőt ad neki a fájdalom,
s amíg átkozza vakká vált istenét,
kivérzik belőle minden szánalom.

Befogva áll a hihetetlen elém,
felnyergelve nyerít fel a nem lehet,
rémálom lustul a tudatom szemén:
Rögvest ébresszetek fel már emberek!

A megértés hátán öröm kacagjon,
és a perc szívét lágyítsa tisztelet,
a kéregető kéz örömmel adjon,
vagy döngöljük rút sárba az életet.

Millei Lajos

Nincsenek megjegyzések: