2014. november 29., szombat



Láthatatlan drótsövények veszik ma körül az új utakra törekvő, fiatal lírikust: művész-szellem, mely a hibátlan megjelenés rafinált simaságában leli örömét, kissé kívül áll a tulajdon versén, a lírai így-is-történhetik relativitásában, borzad az élménytől s elszakad a valóság tiszta képeitől, de azért színes, sőt olykor a színek lázát éli, csakhogy ezek a színek nem a meglepett retina ujjongásai, hanem az absztrakciókra hajló agy kosztümös statisztái. Kerüli a túlzottan kicsengő sorokat s nem győzi erővel a magyar vers brutális tagbaszakadtságát, a jambus vagy a szabad vers örve alatt hajszol bonyolult muzsikákat. Pátosza: az idegrendszer láza, harmóniája: a világ szomorúsága.

Német László

Nincsenek megjegyzések: