2014. november 15., szombat

Nem kenyerem a megalkuvás




Szomjas vagyok. Álmom heve úgy tapad rám,
mint lucfa ágain a ragacsos gyanta,
mint a borostyán az ódon bástyafalán,
nem fog se a szélvész, se az idő rajta.

Lábam már súlyos, akár az ólomdarab,
szomjamat oltanom kellene mielőbb.
Volna mivel... kering itt víz, s felzúg a hab,
nem hajtok térdet a tisztes muszáj előtt.

Számos kétely lapátol port a hitemre,
míg lábam mocsáron, ingoványon átkel,
de csökönyös vagyok, és nincs az ínyemre
az álló, poshadt víz. Nekem friss forrás kell.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

"...de csökönyös vagyok, és nincs az ínyemre
az álló, poshadt víz. Nekem friss forrás kell."

Kedves Daniela, szubjektív (és nem teljesen elfogulatlan) véleményem szerint - legalább is az én lelkem számára - Te magad - ahogy írsz, amit írsz, - vagy a friss forrás.

Mindig léleküdítő számomra olvasni Téged, tekintet nélkül arra, épp milyen hangvételű legyen is az.

Mély értelmű és talányos új műved igen előkelő helyet vívott ki minden eddigi között a lelkemben.

Csak így tovább.
Nincs szebb az őszinte szónál. Ettől (is) szép a lelked.

Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Nagyon megtisztelő a véleményed, kedves Barátom. Ismersz, így hát jól tudod, minden versemben, szívrezdülésemben őszinte vagyok, magamat adom, hiszen a lelki szabadság és az őszinteség költői hitvallásom. Tudom, hogy nem egyedi ez a rímekbe préselt érzés, csak kevesen mernek hangot adni neki. Mert hát valljuk be, Shakespeare-nek igaza volt; színház az egész világ, és mi olyan természetességgel viseljük álarcunkat, ahogy a Sors emeli magasba izzó kardját. Mit számít, hogy fogcsikorgatva, lázadozva, sírva, vagy netán elfulladva küszködünk, ha ez a világnak tetszik? Nos, szerencsém van, hogy őseim dacát örököltem, és időnként kiállok a sorból. Tudom, hogy ez a magány veszélyeket rejt, szomjan halhatok, de vállalom. Inkább szomjan pusztuljak, mintsem pocsolyából igyak. Mert élni születtem, és nem túlélni!

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál, olvastál, és nem mentél tovább szó nélkül. Léleksimogató minden szavad. Köszönöm.

Szeretettel: Daniela