2014. november 22., szombat

Lamentoso




Egy éjszakára vártam örök-óta,
Nappalaimért megvigasztalóra,
Mely egyetlen szóval sziven talál, -
Ugy vártam rá, mint beteg babonások,
Kik nem hisznek, csupán csudákba' már...

Egy éjszakára, melyen elenyésszem
Lefojtott vágyak feltörő tüzében
Egy szóért, mit nappalom megtagadott, -
Hiába. Késő. Lelkemre csapódnak
A hajnali fanyar párázatok!

Egy éjszakára vártam örök-óta...
Késő. Lepergett a föveny-óra,
S vágy-betöltetlen az éj elosont,
- Ugy állok itt a szennyes szürkületben,
Mint egy leégett, üszkös gyertyacsonk.

Rédey Tivadar

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tetszik a hasngulata, az üzenete ennek a versnek. Fogom még olvasni.

Zsuzsi

Vörös liliom írta...

Olvasom Rédey Tivadar(1885-1953) író, lírikus, kritikus, esszéista verseit és nem értem, miért nem ismeri a világ őket, hiszen annak idején a Nyugatban is publikált, nem is keveset.
Örülök, hogy megérintett Téged is a verse. Köszönöm, hogy olvastad! :)