2014. november 22., szombat

Két álom között




Ma éjjel tágra nyílott vágyam kék szeme.
Őnéki a hajnal épp csak hogy megérett,
s ott, hol a ternyék és rózsák keverednek
a Te kihűlt emléked árnyéka kéklett.

Újra élni kezdtél. Sajgón, elevenen
lüktettél már aluvó szemhéjam mögött,
s lüktetésed, mint e betűrengetegben
épp oly időtlen volt, és épp olyan örök.

Hogy meg is szólaltál-e, már nem emlékszem.
De azt bizton tudom, hogy szemed bogarán
zsibbasztó bánatként olvadt el egészen
a golgotajárású, szíven vert magány.

Sokáig néztelek, te elföldelt emlék,
s habár jöttöd lázfokig hevített, gyötört,
úgy szorítottam meg ujjad kihűlt percét,
ahogy a meddő magot szorítja a föld.

De hiába. Szobám újra csöndes, sötét.
S míg elmém magzatja egy újabb álmot fon,
leküzdöm ébrenlétem harapó dühét.
Tán egyszer meglellek még, túl az álmokon.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Úgy legyen! Főként az utolsó sorod fogott meg nagyon-nagyon.

Puszillak:
Zsuzsi

Vörös liliom írta...

Köszönöm a nagyon jóleső látogatásodat, Zsuzsi. Örülök, ha adni tudtam ma is.

Puszillak!

Névtelen írta...

"Az élet, kedvesem, teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet.

Márai Sándor"

Kedves Daniela,
új műved fantasztikus !
A stílusa véremmé lett.
Nagyon tetszik !
Örülök, hogy olvashattalak !

Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Neked köszönhetem, kedves Barátom, hogy ezen az úton haladtam költészet terén, mert akkor is hittél bennem, amikor én (külső behatásnak köszönhetően) már képtelen voltam rá. Köszönöm a belém vetett hitet, ujjong a szívem, amikor látom a verseim alatt hagyott lélekhangodat, hiszen a legtisztább helyről foganva küldted.

" Micsoda aranydió a majd! Hogy megkopik mikorra most lesz belőle. De valami láthatatlan angyal nyomban ad megint az embernek, - az örök gyermeknek, - másik és másik aranyozott diót."

Gárdonyi Géza

Köszönlek szeretettel: Dana