2014. október 18., szombat

Üvölt a vészharang




Beteg a Hazánk, Barátom. Beteg.
Fénylő bízása nyomorrá duzzadt,
az alázat megvetéssé vedlett.
Nincs már senkiben ép értéktudat?

Nem hajt új ágat ősmagyar nyelvünk?
A szép szó elhal. Nem kell senkinek.
Meghajszolt és holtra fáradt lelkünk
behódol korunk törvényeinek?

Hagyjuk? Én bizony nem. Nem hagyhatom.
Kazinczy lüktető láza visszatart.
Nézd, Barátom... gyűl a sokadalom,
Ady Komp-országa Nyugat felé tart. 

Én nem megyek. Állom majd a szitkot,
de nem alkuszom. Nem én, Barátom.
Boldog tagadás ez, mely nem inog.
Parányi porszem tán, de sajátom.

Nincsenek megjegyzések: