2014. október 18., szombat

Néha úgy szeretném




Néha úgy szeretném megsimogatni mind,
a Vizeserdőt, a sok gyöngyvirágot benne,
magamhoz ölelni, csendesen ringatni,
a virágzó akácot, olyan szép is lenne...

Néha úgy szeretném megsimogatni mind,
a rácos kezű, arcú öreg nénéket,
templomig vasárnap velük elsétálni,
hallgatni a régit, hallgatni a szépet...

Néha úgy szeretném megsimogatni mind,
ki ebben az országban még mindig remél,
állatot fialtat, s nem rest földet túrni,
mert az élni akarás soha nem henyél...

Néha úgy szeretném megsimogatni mind,
a sok nyugdíjast ki épített, s alkotott,
gyermeket nevelt, megtanított bízni,
hite, élete a család és haza volt.

Néha úgy szeretném még megsimogatni,
a régi házakat és várótermeket,
korok nyomát őrző útjait, várait
e hazának, a csendes embereket benne...

Néha megölelném az egész világot,
szépet és csúnyát, jót, rosszat ugyanúgy,
valahogy a minden ilyenkor határos
a lelkemmel, veled, velünk ugyanúgy...

Szers András

Nincsenek megjegyzések: