2014. október 26., vasárnap

Naponta újra




Naponta újra visszajársz a múltból
felvérzik az időn át a távol,
a tekinteted kék-tiszta azúrból,
ahogyan régen, ugyanúgy lángol.

A képzelet bűvköre elevenít,
kedves hangod a múltból tör felém,
látom szeretett arcod vonásait,
több évnyi múltból ébredt szökevény.

Átsuhansz megint nyugtalan szívemen,
tűz vagy újra, éltető szenvedély,
és meg kell látnom, mit kellett vesztenem.

Mi vett el tőlem, miféle szeszély?
Őrizni tovább a legnemesebb tett,
a szív, s a lélek bármilyen megsebzett.

Hollósy-Tóth Klára Éva

Nincsenek megjegyzések: