2014. október 26., vasárnap

Féltve őrzöm




Féltve őrzöm én a régi percet,
keblem óvja borda-rejtekén:
pénze hullt a napnak - égi permet,
fényben égve jött a lány felém.

Forrt a vérem, és amint reméltem,
végre indagúzsba font karod,
Éva csókja volt e szenvedélyben,
értem ott szemérmed elhagyott.

Majd a csendben átölelt a béke,
megpihent a hold a hegyfokon.
Bús fejünkre hullt a fáknak éke,
ősz zenéje szólt a húrokon.

Veszteg állok itt, kifosztva, bénán,
nem segít a szó az emberen.
Jégvirággal int egy ablak énrám,
szolgafának ága nem terem.

Szilágyi Ferenc Hubart

Nincsenek megjegyzések: