2014. október 11., szombat

Én maradok!




Hányszor csábított már el a messzi távol,
és búcsúzkodtam is, mindenkitől sorba,
gátakat áttörve, gyötörve a vágytól...
Ó, már a gondolat is milyen ostoba.

Hová mehetnék el? Hisz, mint megnyúlt karok
fonnak be folyók, erdők, aranyló rétek.
Megfeszítve szűköl a szélnek, s bár vacog,
e köd ülte tájon megnyugszik a lélek.

Te menj, ha menni tudsz.Építs tündérvárat,
idegen tájakon nagy álmokat várván.
Hetedhét-határon túlra vidd a vágyad,
fejedet pihentesd ismeretlen párnán.

Edd meg más kertjének keserű gyümölcsét,
szolgáld ki más világnak gőgös urait.
Nem utálta így soha fogoly tömlöcét,
mint Te most vendégszobád bizarr zugait.

De a szükség nagyúr. Míg az dönt helyetted,
koldusút lesz utad. Idegenben. Távol.
Ha honvággyal sózott ételed megetted,
úgyis hazatérsz majd a messze-világból.

Én maradok. Itt, hol tücskök zenéjére
hull álomba lelkem minden áldott este.
Hazám alkonyába olvad szívem vére,
ott, hol visszatérő lépteidet leste.

4 megjegyzés:

Zsu írta...

Tetszik ez a versed. Már egyből a cím is, hiszen felkiálltással, mintegy kitöréssel, és erős határozottsággal kezdődik, ami végigvonul az egész költeményben. Sajnos, a szükség valóban nagyúr, nem egy-két ismerősöm kezdett új életet más országokban, persze ez részben érthető is. Azért remélem, hogy a világ, az ország majd lesz olyan helyzetben, hogy az emberek tudjanak ott is boldogulni, ahová születtek. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, míg olvastalak.

Ölellek: Zsu

Vörös liliom írta...

Reményik Sándor, Eredj, ha tudsz című verse szerettette meg velem ezt a népet, ezt a nyelvet, Zsu, és talán nem véletlen, hogy ezzel a verssel, részben az Ő versére is válaszoltam a magam módján. Húsz éven át dédelgetett álom volt ez, hát itt van... ha van az emberben kellő kitartás, elszántság, minden álmát valóra válthatja. De türelmetlen az ember, sajnos, legtöbbször kettémetszi álmának köldökzsinórját még mielőtt érett magzattá válna.
Örülök, hogy tetszett ez a vers, hogy gondolkodásra késztetett. Hatalmas megtiszteltetés ez, köszönöm.

Ölellek érte.

Névtelen írta...

Ez a legszebb,legsokatmondóbb versed számomra.Szerintem éppen arról szól,hogy koldusszegényen is csak itt lelhetsz otthonra.Itt kell felépítened és megélned,amit álmodtál magadnak.Bármily nehéz is,bármennyivel tovább tart,mint egy gazdagabb országban.Nekem a hűségről is szól,és a jóban-rosszban eszméje is kirajzolódott.Jó vers.

Vörös liliom írta...

Köszönöm.