2014. október 26., vasárnap

Chanson sans parole




 Mi szerelmemben borús meg bohó volt,
Siralmasan víg, kacagón komoly,
Az árva vágy, a csók, az el nem csókolt -
Egy szordinós akkordban egybefoly.
Remény, lemondás tördelőzve, halkan
Szövegtelen dalfoszlánnyá szövődnek,
Könyet, mosolyt eggyé ringat a dallam -
Mint ott izzik egy csöpp rózsaolajban
Mérge-méze egy egész rózsatőnek...

És száll a dal. De már nem a magosba:
A sűrü köd röptébe fojtja meg, -
Remeg a lelkem, mint a virágos fa,
Ha szélzilálta kelyhe szétpereg;
Ha szerteszállong színevesztett szirma
S nászkoszorúját elhullatja lassan, -
Nem volt jogom, hogy az én félhalk, tiszta,
Szép, szivárványos hangulataimba
A te lelked is bele csalogassam...

Rédey Tivadar

Nincsenek megjegyzések: