2014. szeptember 12., péntek

Neved




 Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se, - jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életem
úgy édesíti, édes nevedet:
nevedet, édes, a pár szótagot,
mely tündéri burkoddá változott,
röpítő kőzegeddé, nevedet,
mely körém gyújtja az emlékedet,
fűszerként csendít a nappalon át
s beillatosítja az éjszakát,
úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy
már majdnem Te vagy, amit beszívok,
már majdnem Te: minden lélegzetem
veled itat és zsongat édesen:
édes neved betölti szívemet
s csak titka,
te, vagy nála édesebb.

Szabó Lőrinc

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez a vers személyes okokból közel áll hozzám.Sajnálom a facebookos esetet Dana.Remélem meg tudsz bocsátani nekem. Üdvözöllek:Cs.Zsuzsa

Vörös liliom írta...

Én is sajnálom a facebookos esetet, Zsuzsa, főleg azért, mert soha nem adtam okot arra, hogy lelkem bőrén élesítsd a körmeidet.
Tudod, ha valaki megbánt egyszer, az az ő hibájának róható fel, mert tapintatlan volt, de ha már kétszer, vagy akár többször is megbánt, ez már a te hibád, mert lehetőséget adtál rá. Ilyen egyszerű ez...

Üdvözöllek: Dana

Névtelen írta...

Ezt a verset nem ismertem, bár Szabó Lőrinc költészetét is kevésbé. Viszont elgondolkodtatott, hogy milyen érdekes is a magyar nyelv, a versből egy példa: "édes nevedet: nevedet, édes". Azaz oda akarok kilyukadni, hogy mennyire számít a helyes sorrend, a központozás alkalmazása, a jelentés és a megértés szempontjából. Frusztrálni szokott az, amikor nem központoznak egy művet, vagy amikor központoznak, de elhagyják a mondatkezdő nagybetűket. Tévedés, hogy ettől valakinek stílusa lesz. Legfeljebb annyi látszik rajta csupán, hogy nem tud helyesen írni. No, de elkalandoztam. :) Örülök, hogy olvashattam.

puszillak: Zsu

Névtelen írta...

Nem gondolnám,hogy többször bántottalak meg,mint te engem,ebbe értsd bele azt a helyet is,amit annyira veszettül gyűlölök (Index).De te tudod.Én sajnálom továbbra is,a megbocsátásodtól függetlenül.Maradva hű olvasod:Zsuzsa

Vörös liliom írta...

Azt várod el, Zsuzsa, hogy olyan vétekért bűnhődjek, amit sosem követtem el ellened. Hiszen hosszú évekkel ezelőtt, amikor az indexen jártam, fogalmam sem volt arról, hogy létezel ezen a világon. Ha ismernél, tudnád, hogy az ellenségemnek sem szoktam szándékosan ártani soha, nemhogy...
Végtelenül sajnálom, hogy esélyét sem adtad annak, hogy megismerj, hogy tudd, ki és milyen vagyok valójában.
Nem rajtam múlt.


Vörös liliom írta...

Boldog vagyok, Zsu, hogy azonos a véleményünk a központozás nélküli „versekről”. :)
Vallom, hogy amíg szükség van a szép szóra, míg a magyar olvasó képes a közhely tagadhatatlan igazságértékén is túllátni, s amíg pontos, közérthető nyelven képesek megszólalni verseikben a tollforgatók, a költők többsége, addig nincs félnivalónk. Bár egyre többen vannak azok, akik ily módon igyekeznek leplezni hiányosságaikat (nem csakhogy nem akarnak, de nem is tudják helyesen alkalmazni az írásjeleket), azért mi sem vagyunk kevesen. Míg szent hittel és valódi küldetéstudattal védjük meg a magyar nyelv vajúdta versek csendpólyába zárt gyönyörét, szilárdan hiszem, hogy nem fog győzedelmeskedni a gyönyörű magyar líra felett a posztmodern, vagy a központozás nélküli versek divatja.

Jöttödet megköszönve ölellek: Dana