2014. szeptember 7., vasárnap

Még simogat…




Vártam, tudod… de már őszre hajlik,
szétviszi az elszáradt magot,
madárdal sem minden reggel hallik,
s gyakrabban csukom az ablakot.

Harmat üli reggelre a zöldet,
gyöngyfehérre kopott már a Nap,
eső is ejt hidegrázós könnyet,
és a szél is gyorsabban szalad.

Sütkéreznek még a fák a téren,
csilingelve csüng a sok levél;
későnyári kora ősznek érzem,
még simogat, de már nem ígér…

Nagy Ilona

Nincsenek megjegyzések: