2014. szeptember 12., péntek

Én felvállallak



Kérni szoktam, de sosem koldulok.
Gazdag vagyok, míg van némi hitem,
míg szabadon kering bennem minden,
s mindenem felével hozzád futok.

De Te, ha szeretsz, ne ezért szeress.
Ha szívvel győzöl, győzz hát vállal is,
tarts ki mellettem, akár a tigris.
Ha nem megy, hagyd... ne tűrj. Felesleges.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sok igazság van ebben a két versszakos költeményedben. Amikor valakit felvállalunk valóban nem azt jelenti, hogy csak a "szebbik felét" vesszük figyelembe, amelyik kedves a számunkra, hanem úgy egészében, minden negatív és pozitív tulajdonságaival együttvéve. Számomra ezt sugallta a versed. Bár azt mondják, ahány olvasó, annyiféle olvasat, annyiféle jelentés. :)

puszillak: Zsu

Vörös liliom írta...

Nagyon örülök, Zsu,hogy Te a vers valódi arcát láttad. Épp ezt szerettem volna üzenni ezzel a verssel. Tudod, én megküzdöttem azért, hogy tiszta maradjak, hogy megbecsülendő értékeim legyenek (most akaratlanul is eszembe jutottak József Attila fájdalommal átitatott szavai: "Hogy óvtam, féltettem magam, testben, lélekben erős, egészséges és tiszta legyek, jaj, nehogy valami mocsok legyen rajtam és bennem, hiszen én csak olyat szerethetek majd, aki az egész tisztaságot szereti bennem és annak nagyon, nagyon kell szeretnie?". Aki nem képes felvállalni engem mindenestül, hibáimmal és erényeimmel együtt, annak életében nem vagyok sem út sem cél, így hát felesleges időznie mellettem akár egy árva pillanatig is.

Köszönöm, hogy itt voltál, olvastál.

Puszillak: Dana