2014. augusztus 22., péntek

Lélekfénye leszek




Látod, ráült az est a diófa nyakára,
sötét pamutsálat hintve a levélzöld ruhára.
Egy nesztelen szellő fekszik rá a sálra,
így simulok én is a lelked falára.
Így vigyázom éjjel álmod meseszépét,
így testálok beléd szívmosolygó békét.
Rád cseppenek én, mint fűszálra a harmat,
s hiába hevítnek Napfényű hatalmak,
elszáradni én már soha nem engedlek,
lélekfénye leszek eztán életednek.
Nyakadra borulok, mint est a diófára,
s kacag majd levélzöld szemed szellőre és sálra.

Millei Lajos

Nincsenek megjegyzések: