2014. augusztus 22., péntek

Homály takar



Leszállt az este. A fészkek alatt
a fecskék is ritkában köröznek.
Az ég korma szárnyaikra tapad.
Nyoma sincs a nappali örömnek.

A liget hallgat. Csak egy-egy szellő
fésüli át a hársak ágait.
A heges közöny testesedve nő,
s mint dombon az árny, aláhanyatlik.

Szívem is megáll. Lepihen szépen.
Még lüktet benne ugyan hajszálér,
de várja a hajnalt. Langy fényében
öröme mindig, mindig visszatér.

Nincsenek megjegyzések: