2014. augusztus 31., vasárnap

Fáj, hogy nem vagy velem - Múzsadal

Kihasítva magunkból a kínt:
Azt, ami fáj
Elmerülni a folyók
Áradó zokogásaiban,
A jegenyefák égrevetitett örömében,
Hogy mindenütt ott találjon tudatom:
A rejtett-örömű bánat
Felhők égre karcolt jelei közt.
Mindenütt te magasodsz!
A tájkép arculatán,
Szerénységed a hegyek büszkesége,
Öntudatlan tudatossága a szónak:
Szíved áhítatos, piros ünnep.
A nélküled - vigíliák teljesülése.
Ilyenkor szép szavú madarak ülnek
A közeli fákra
És egyetlen
Dalt csivitelnek szüntelenül:
S z e r e t l e k…

Bornemisza Attila

Nincsenek megjegyzések: