2014. augusztus 9., szombat

Csöndet szomjazva




Ma felmásztam a világ tetejére,
s amíg ott ültem egy fa korhadt erén,
ringatóztam lágyan a Nap melegén.
Rábíztam magam sorsom tenyerére.

Elült a zaj. Az ég kékje vett körül,
és mindenfelől rózsaillat áradt,
a boldogságtól szemem könnybe lábadt.
Ott fenn Isten is az emberrel örül.

Nincsenek megjegyzések: