2014. augusztus 2., szombat

Csak éjjel




Boldognak csak éjjel merek lenni,
mikor fakul az ég alján a fény.
Szűkül a város. Már csak porszemnyi,
imbolygó árny a világ közepén.

Boldognak csak éjjel merek lenni,
mikor a csönd a nyugodt tájon át
felém robog, s megáll lepihenni.
Langy ölembe fészkeli be magát.

Boldognak csak éjjel merek lenni,
mikor vágyaim árama sodor.
Gondtalan vagyok. Nem gyötör semmi,
s eszemben sincs, hogy fájt valamikor.

Boldognak csak éjjel merek lenni,
mikor rég várt álmom feledni visz,
hisz engedi ajkamhoz emelni
szívemben hagyott emlékedet is.

4 megjegyzés:

Zsu írta...

Szép ez a vers, hangulatos. Jó volt olvasni.

Zsu

Vörös liliom írta...

Örülök, hogy tetszik ez a vers, Zsu, bár szegény, ha mesélni tudna...

Tízszer összerágták, majd kiköpték, s végül át kellett írnom. Sajnos. Az eredeti verset Hollósy-Tóth Klára ihlette, de akkora botrány kerekedett ki belőle, hogy az Ő lelki nyugalma érdekében új arcot kellett adnom saját versemnek. Nem is értem, miért tilos továbbszőni egy szép gondolatot, amikor annak idején a nagyok örültek, ha megihlették egymást... Liszt Ferencet is megihlette Paganini, így született meg a híres La Campanella. Úgy tűnik, napjainkban ez már nem etikus.
Mindegy végül... örülök, hogy olvastál, hogy tetszett.
Köszönöm!

Zsu írta...

Visszanéztem. :) Szerintem kár volt átírnod. Ha minden szájíznek meg akarnál felelni, akkor már nem a Te versed lenne, nem a Te lelked, gondolatvilágod rajzolódna ki belőle, hanem egy tömegekhez írt futószalag-gyártmány, ami kizárja a mélyebb érzelmeket, gondolatokat. Persze, ez a variáció is tetszik, de a mondanivalóm lényege az, hogy állj ki a művedért, és át ne írd más kedvéért! Maximum akkor, ha Te magad akarsz változtatni rajta. Van, aki a szalmakalapot szereti, míg más a bőrből készültet, és ez így van rendjén. Nincs két egyforma ízlés. Szóval, Te maradj Te. Ha valakinek nem tetszik, nem kell vele törődni. Ennyi.

puszillak: Zsu :)

Vörös liliom írta...

Nem megfelelni akartam, Zsu, ha rajtam múlt volna, sose hajoltam volna meg azok akarata előtt, akik irigyen fújtak rám. De sajnos megfenyegették Klárát, és szegény nagyon félt tőlük. Ő is átírta a saját versét, és megkért, tegyem meg én is, legyen végre béke körülötte. Hát így történt. :) Rajtam ne múljon Klára lelki békéje. :)
Tudod, ha csak engem támadtak volna meg, kisujjamat se mozdítom meg, hadd pukkadjon ki az irigy begyük, de a másikra vigyáznom kell, ne essen bántódása.

Köszönöm, hogy visszanéztél.

Puszillak! :)