2014. július 26., szombat

talán szellemnek születtem...nem átlátszó bolyongó árnynak, hanem olyasvalakinek,  aki észrevétlen megjelenik... aki nem ijeszt, nem riaszt el nyugodt éjjeleken békés álmokat, aki nincs, mégis létező... és alaktalanul mindenben jelen lévő lelket öltöttem, senkit magához nem láncoló, örök-néma kérésekkel, amik stigmájukkal bennem sikoltanak... és súlyuk terhe alatt beköltözöm hozzád újra meg újra, és kéretlen érkezésemre csupán egyetlen halk kondulással ront rám a templomtorony hangja, és belőle a vágtató idő, ami már nem fordul(hat) vissza...

Moha

Nincsenek megjegyzések: